Hét kenyér Ökovendégház - ismerd meg a tulajdonosokat

Mai blogbejegyzésünk több szempontból is rendhagyó. Egy véletlen találkozás története ez. Pár héttel ezelőtt a Balatonfelvidéken túráztunk a családdal. Felértünk egy hegytetőre, ahol megpillantottunk egy takaros házat. A párommal rögtön egymásra néztünk kérdőn. Vajon kik lakhatnak itt az erdő közepén? Ekkor gyerekzsivaj ütötte meg a fülünket. Ráadásul családostul?

Tovább sétálva megpillantottunk egy új vendégházat, melynek teraszáról gyönyörű panoráma nyílt a Balatonra. Kiderült, hogy mind a lakóház, mind az ökovendégház teljesen önfenntartó elven működik. Kíváncsiságunk által hajtva felvettük a kapcsolatot a tulajdonosokkal. Milyen érdekes élettörténet lehet az övék? – gondoltuk. Így született meg az ötlet, hogy készítsünk velük egy interjút, és írjuk meg a történetüket.

Szeretném már az elején leszögezni, hogy ez a cikk nem promóciós jellegű. Nem PR cikk! Egy család kalandos története, akik tudatosan teljesen önfenntartó életmód útjára léptek.

Kérdéseimre Kazinczy Gyöngyvér válaszolt 2021. augusztusában, akinek hálás vagyok azért, hogy betekintést engedett az életükbe.

Kezdjük akkor a legelején. Mesélj picit magatokról, mert ez a ház csak a legújabb állomás az életetekben. Érdekelne, hogy ismerkedtetek meg a pároddal, és mit éltetek át, hogy ennyire fontos mindkettőtök számára a környezetvédelem és az e mentén kialakított életetek.

A párom Isti Erdélyben született. Egy ideig Magyarországon NB1-es focista volt. A 2001-es amerikai merénylet hatására 30 évesen hagyott fel a futballal, és visszatérve szülőföldjére közel másfél évtizedig kereste az élet értelmét. Végül a hegyekben, egy faházba elvonulva találta meg, amit keresett: Jézus Krisztust. Ezután megváltozott az élete.

Én Budapesten születettem. Építészként diplomáztam. Először Hárskúton, majd Veszprémben kezdtem környezettudatos építészként tevékenykedni. Magánéleti válságok sorozata hatására ismertem fel, hogy az élete semmit nem ér, ha az ember nem bízza rá magát teljesen a Megváltóra.

Istivel egy bibliai felfedező kurzuson találkoztam Magyarországon. A bemutatkozást követő második napon kitűztük esküvőnk dátumát. Három hónappal később Erdélyben összeházasodtunk, majd a Szent Földre utaztunk nászútra. Onnan már hárman tértünk haza.
Kilenc hónappal később megszületett otthonukban Annabell, egy havas téli hajnalon. Kicsit kevesebb, mint két évvel később pedig megérkezett a burokban született Benjamin is.

Mesélj kérlek arról hogyan jött az ötlet, mi vezetett el odáig, hogy az erdőbe költözzetek?

Családommal Veszprémben éltünk, egy csodálatos fekvésű, várpanorámás, példaértékűen felújított 150 éves házban. Itt működött már két éve kézműves pékségük, a Hét Kenyér. A párom Isti erdélyi asszonyoktól tanulta a pityókás, kemencében sült házi kenyér készítésének minden csínját-bínját, Én pedig továbbra is folytattam építészeti tevékenységemet. Bár szerettük az otthonunkat, minden lehetőséget megragadtunk, hogy az időnket a Balatonfelvidéken töltsük. Mindkettőnk szívében fiatalkorunk óta ott volt a vágy, hogy egyszer valahol az erdő szélén éljünk, távol a várostól, közművek nélkül, önellátó házban. És ekkor az élet váratlan és szomorú fordulatot hozott az életünkbe, de ennek hatására kezdtünk keresgélni befektetésnek való, kisebb ingatlant a Balaton északi partján. Maguk sem tudtuk mit, merre, és minek, csak a szívünk sejtett valamit.

Sok keresgélés után végül ezerből egy ingatlanhirdetés maradt, ami érdekesnek ígérkezett számunkra, de az ára miatt szóba sem jöhetett a megvásárlása. Az ingatlanosok réme, amikor valaki csak kíváncsiságból néz meg valamit, mi is így indultunk el aznap reggel, gondolva, hogy egy szép napot töltünk ismét a Balatonfelvidék számunkra eddig ismeretlen pontján. Három kilométeres, kacskaringós, hegyre vezető erdei úton közelítettük meg a házat, majd miután megtekintettük, a lefelé vezető úton már tudtuk, hogy valami új dolog kezdődik az életünkben.

Miután az ingatlanostól elköszöntünk, összenéztünk a párommal, és egy akaraton voltunk abban, hogy itt szeretnénk élni. A 30 perces visszaúton még kicsit forgattuk magukban a kérdést, majd megállva egy parkolóban, imában kértük Istent, mutassa meg nekünk mi az akarata ezzel az ingatlanvásárlással kapcsolatban. Ennél kisebb volumenű dolgokat is megbeszélünk Istennel, nem szeretünk már olyan dolgokba belevágni, melyhez nem adja áldását. A válasz egyértelmű volt a szívünkben. Egy ajánlattal azonnal fejest ugrottunk egy olyan lehetetlennek tűnő dologba, amit egyedül Istennel lehetséges végigcsinálni.

Ebből a házból a hegytetőn csodálatos a panoráma a Balatonra, a Tihanyi félszigetre. Erdő, rétek és szőlők ölelik körbe. Nincsen kiépített elektromos hálózat, vezetékes víz, és csatorna, mégis minden van, amit a természet adhat, amire szükségünk van.

Miután sikerült megvennetek a házat, milyen kihívásokkal néztetek szemben az átalakítása során?

Bár a ház új építésű, a gépészeti rendszerét teljesen újra kellett tervezni ahhoz, hogy télen is használható legyen. Az elektromos áramot napelemes rendszer biztosítja szigetüzemben. Így zsákutca volt a meglévő melegvizet előállító elektromos bojler, és az elektromos sütő. A ház emeleti részét fűtő fatüzelésű kazán, és a hozzá tartozó rendszer is korszerűtlen volt. Építészként napi szinten foglalkozok családi házak környezettudatos, megújuló energiával történő energiaellátásának átgondolásával, így azonnal, amikor első alkalommal végigjártuk a házat, és a területet, már láttam magam előtt a megoldást, amivel a ház télen-nyáron használhatóvá tehető. Nem ijedtünk meg az ingatlanosnak attól a kijelentésétől, hogy az ingatlant csak nyaralóként fogjuk tudni használni.

Az első dolgunk volt egy napkollektoros rendszer telepítése, amely a melegvizet, illetve átmeneti időben (ősszel és tavasszal) esténként a ház fűtését is biztosítja. A régi kazánt egy nagyon jó hatékonyságú faelgázosító kazánra cseréltük. Mosógépből és mosogatógépből hideg-melegvizes megoldásút vettünk, ami azt jelenti, hogy nem elektromos árammal melegíti fel a vizet, hanem a napkollektorok, vagy éppen a faelgázosító kazán által előállított melegvizet használja fel, ezzel az elektromos energia igény jelentősen csökken.

Mire kellett még figyelnetek, és milyen a mindennapi élet az erdőben?

Az elektromos sütőt gázosra cseréltük, hűtőből is a létező legkisebb fogyasztásút kerestük. A hűtőnk kicsi, amin sokan megütköznek. Csak a legszükségesebb dolgokat tároljuk benne, a zöldségek, gyümölcsök nyáron a pincében hűsölnek. Késő ősztől tavaszig pedig a hűtőt kikapcsoljuk, és a teraszon tárolunk mindent.

Napsütéses időben nincs gondunk az áramellátással, a ködös, téli időszakban viszont elég korlátozottan áll rendelkezésre. Ilyenkor nagyon odafigyelünk minden tevékenységünkre. Nem használjuk a mosogatógépet, porszívózás helyett söprünk és felmosunk, körültekintőbben dobáljuk a szennyest a szennyeskosárba, és az is előfordult párszor, hogy mosodába kellett mennünk a tél folyamán.

Ha egyáltalán nincs áramunk, akkor generátort használunk naponta pár órát, amíg a kazánban leég a fa, felmelegszik a víz a tartályban, illetve a szobák a tetőtérben, mert ezekhez a szivattyúknak működniük kell. A ház alsó részét áram nélkül is meleggé varázsolja a kemence. Télen sokat pihenünk, a korai, gyertyafényes vacsorák után már este 6-7-kor ágyban vagyunk, legtöbbször 8-kor már alszunk akár 12 órákat is. Szükségünk is van ezekre a nagy pihenőkre, hiszen tavasztól őszig nagyon intenzív napokat élünk, lényegesen kevesebb alvással.

Akkor úgy éltek akárcsak az őseink, akik még jobban követték az évszakok ritmusát. A vízellátásról is mesélnél kérlek? Az különösen érdekel.

A vízellátást esővízből oldjuk meg. 16 m3-es ciszternába gyűjtjük a vizet a tetőfelületekről. Ez a tároló utoljára tavaly augusztusban volt tele. Azóta nagy a szárazság. Át kell gondolnunk minden csepp fogyasztást. Ebben a házban nem állunk a forró zuhany alatt hosszan, nem folyik a víz, mialatt a fogunkat mossuk, és nem húzzuk le mindig a WC-t. Az elfolyó vizet részben közvetlenül locsolásra használjuk a fürdőből nyíló kis terasz körül, vagy WC öblítésre.

Másrészt biológiai szennyvíztisztítónk van, amelyben baktériumok tisztítják meg a szennyvizet, amit aztán a gyümölcsös alá vezetünk a fák öntözésére. A visszafogott vízhasználat ellenére előfordul, hogy kiürül a tartály. Első alkalommal ez felkészületlenül ért minket, azóta figyeljük rendszeresen, hogyan áll a vízkészletünk. Ilyenkor hozunk, vagy hozatjuk a vizet, amit nem is olyan egyszerű itt a hegyen megoldani. A nagy szárazság miatt az is kérdéses, hogy egyáltalán meddig lesz víz, amit hozatni lehet lentről a faluból. Ráadásul az esővizet sokkal jobban szeretjük a lágysága miatt. Kellemesebb fürödni benne, szebben száradnak az edények, nem vízkövesednek a szaniterek.

Mit mondanál erről az életformáról annak, aki bele szeretne vágni? Mennyi lemondással jár például?

Mivel vágytunk erre az életre, így nem okoz kellemetlenséget a lemondás. Ez az életforma nekünk természetes. Nem gombnyomásra van meleg, áram, és víz, hanem meg kell dolgozni érte. A bőrünkön érezzük mindennek a hatását, és ez nagyon jó. Mindig is óvtuk a környezetünket, a természetet, de amióta benne élünk, ennyire szimbiózisban vele, azóta még körültekintőbbek vagyunk, és még rosszabb látni, amikor mások tudatosan, vagy akár tudattalanul pusztítják azt, amit Isten megteremtett és a gondjainkra bízott.

Naponta változunk, fejlődünk még mi is abban, hogy a ránk bízott földre minél kisebb terhet rójunk. Amit tegnap még megengedtünk magunknak, azt lehet, hogy ma már nem tesszük. Nem azért, mert sanyargatjuk magunkat, hanem mert már nem jó érzés.

Mióta laktok a házban?

Egy éve költöztünk ide, sok dolgot kellett kitapasztalni, és rengeteg a feladat még előttünk, hogy úgy tudjunk élni itt, ahogyan elképzeltük. Ősszel ültettünk egy 70 fából álló gyümölcsöst.

Igen, a gyümölcsöst mi is láttuk, amikor elsétáltunk a házatok mellett.

Hatalmas munka volt a sziklás, agyagos talajba az ültetés, de Isten kegyelméből helyükre kerültek a fák. Többet kellene öntözni őket, különösen ebben az aszályos időben. Vízből, és a kapacitásunkból viszont nincs mindig elég, hogy úgy csináljuk, ahogyan kéne. Eddig nem volt bekerítve a terület, így tavasszal bejártak a vadak a friss hajtásokból csemegézni. Ezt erősen megsínylették a fák. Mostanra villanypásztor védi a területet.

A beköltözés óta a gyümölcsösön kívül mennyire volt időtök belevágni az önfenntartás jegyében a növénytermesztésbe?

3000 m2-es szőlőnket tavasszal újítottuk meg teljesen. Permetezés nélkül, a szőlő immunrendszerét erősítve várjuk az első termést majd a következő évben.

Itt a hegyen, a sziklás talajon kiskertet sem olyan egyszerű kialakítani. Két művelési út közül lehet választani: magaságyást építünk, vagy mélymulcsozunk. Számunkra az utóbbi lett vonzó. Ősszel lett volna a legjobb kialakítani ezt a mélymulcsos rendszert, amit csak február végén sikerült nekünk, de sajnos a felázott utakon nem lehetett előbb felszállítani a trágyát, és a szalmabála beszerzése sem volt olyan egyszerű. Kellett az erős fagy hó nélkül, hogy minden feljusson. Hála Istennek nagyon jó, érett trágyát kaptunk, ennek ellenére a kipalantázás idején még a jó humusznak híre-hamva sem volt, trágyába ültettem mindent. Csak imádkozni tudtam, hogy a sok munka és idő ne vesszen kárba.

Most nyár vége felé úgy tűnik, hogy a munka gyümölcse beérik. Locsolás és kapálás nélkül fürtökben lóg a paradicsom az erős tövekről. Ha valami elváltozást látok a növényeken, akkor kizárólag természetes módszerekkel, vegyszerek nélkül próbálom meg helyrehozni őket. A megtermelt zöldségekből, gyümölcsökből az önellátáson kívül kézműves pékségünk és ökovendégházunk vendégei részére készítünk aszalványokat, lekvárokat, szörpöket, kencéket. Most még kisebb mennyiségben, de ahogy növekednek a gyümölcsfák, nagyobb tapasztalatot szerzünk a mélymulcsos gazdálkodásban, úgy jelentős mennyiségű termésünk lesz, ha Isten is megsegít minket.

A sok mindennapi teendő mellett mivel van még időtök foglalkozni?

A birtokon végzett munka, és gyermekeink mellett Isti erdélyi pityókás kézműves kenyereket süt továbbra is tavasszal nyílt Hét kenyér Zarándokpékségünkben, igazgatjuk közösen a Hét kenyér Ökovendégházat, szeretettel várjuk a vendégeket, én pedig egyre visszafogottabb ütemben tervezem a házakat, csinálom az épületenergetikai tanúsításokat. Szívesebben készítem már a tápláló finomságokat, szolgálom ki a vendégeket, dolgozom fel a terményeket. A hegyről már nem szívesen járunk le. Ennek ellenére hetente többször indulunk neki az építészeti felmérések és a pékség nyitvatartása kapcsán az árubeszerzések miatt.

A Hét kenyér Ökovendégházról annyi kérdésem lenne! Ez megér majd egy külön beszélgetést azt hiszem.

Következő blogbejegyzésünkben folytatom a beszélgetést Gyöngyvérrel a Hét kenyér Ökovendégházról.

A cikket feltöltötte: Rakonczay Tamás