Megsütik a földet a légkondicionálók
Vajon ki gondolta volna, hogy az Egyesült Államok csak légkondicionálásra annyi energiát használ el, mint a teljes afrikai energiaszükséglet. Egy amerikai tudós és agrármérnök, Stan Cox a légkondicionált amerikai világ veszélyeire hívja fel a figyelmet most megjelent könyvében.
Szerinte a mesterségesen hűsített levegő csak egy példa arra, hogy milyen fenntarthatatlan irányba halad a világ, ám interjújából kiderül, hogy ha a jövőben tényleg energiát kell spórolni, akkor a légkondicionáló gépek leállítása lehet az első óriás lépés.
Miért írt könyvet a légkondicionálásról?
Az elmúlt ötven évben számos energiafaló technológia hálózta be a hétköznapjainkat: autók, komputerek, televíziók, jetrepülők. Ez idő alatt a légkondicionálás szépen csendben elterjedt és állandóan a háttérben maradt, mint téma, mint egy olyan filmkarakter, aki mindig a vásznon van, de mégsem ő a fontos. Amikor megtudtam, hogy a 90-es évek közepe óta megduplázódott a légkondicionálásra felhasznált energia mennyisége az amerikai otthonokban, akkor úgy éreztem, hogy erről beszélni kell, hiszen a gépek nagy mennyiségben bocsátják ki a káros gázokat és valószínűleg felhasználásuk tovább növekedik, mivel a klímaváltozás miatt egyre gyakoribbak lesznek a szélsőséges időjárási formák, a forró nyarak és a dermesztő telek.
Ez az ideológia vezeti végig a könyvet, ám arra is kitér, hogy a légkondicionálás az embert magát is megváltoztatja.
Igen, hiszem, hogy az állandóan temperált épületek komolyan befolyásolják az emberi szervezet alkalmazkodását a meleghez. Otthon, a munkában mindenhol elvárjuk, hogy a hőmérséklet azonos legyen, és már egyre több helyen nyitni sem lehet az ablakokat, hiszen arra „nincs szükség”. A könyv nagy része a komfortérzetről szól. Felméréseket végeztük azzal kapcsolatban, hogy különböző hőmérsékletben dolgozó emberek, hogyan élik meg a komfortérzetet. Az emberek pszichikailag felkészülten várják az évszakokat, azaz számukra természetes lenne, hogy az épületek nyáron melegebbek és télen hűvösebbek legyenk, mégis a felmérésekből az derült ki, hogy a legtöbb munkavállaló azért panaszkodik, hogy nyáron túlságosan hűvös van a munkahelyen és pulóverben dolgozik vagy apró hősugárzókat állít be, amellyel még több energiát emészt fel. Ha jobban odafigyelnének erre, akkor hatalmas mennyiségű energiát lehetne megspórolni.
A másik felvetés az volt, hogy a légkondicionálás kapcsolatban áll az elhízással. Orvosi adatok bizonyítják, hogy az állandó temperált hőmérsékleten élő és dolgozó emberek hőmérséklettel összefüggő energiavesztesége sokkal alacsonyabb, mint azoké, aki nyáron melegben, télen pedig hűvösben vannak. A testnek ugyanis nem kell sem fűtenie, sem hűtenie magát, sőt a hűvösben dolgozók a tendenciák szerint sokkal többet is esznek.
Ön szerint az energiahatékonyság nem a megfelelő válasz a problémára. Miért?
A gazdaságban a hatékonyság és a fogyasztás ma már elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. A kilencvenes évek közepe óta a lakossági légkondicionálók hatékonysága 28 százalékkal lett jobb, ám a hűtéshez használt energia 37 százalékkal emelkedett. Az okok között ott van, hogy mára drasztikusan megnőttek a családok lakóterei és sokkal nagyobb tereket kell hűteni a légkondicionálóknak. Eközben egyre forróbbak a nyarak és a legtöbben nemcsak egy-egy szobát hűtenek le, hanem az egész házat. Nincs semmi bajom a hatalmas energiafogyasztással, azonban azt látni kell, hogy valamit tenni kell. Valószínűleg a felhasználható energia szintjét kell majd meghúzni valahol házanként, amelyet évről évre csökkenteni kell, hiszen csak így tudjuk mérsékelni a globális felmelegedést okozó káros gáz kibocsátást. Nem azért írtam ezt a könyvet, mert tiltanám a légkondicionálást, de azt látni kell, hogyha spórolni kell az energián, azt érdemes a levegő mesterséges hűtésével elkezdeni.
Forrás: www.greenfo.hu