Kísérletek kimutatták, hogy az emelkedő légköri CO2 koncentráció okozta savasodás számos tengeri szervezetre káros hatással van. Sőt néhány, empirikus adatokon vagy modellezésen alapuló, vizsgálat az óceán savasodás hosszú távú hatásait vizsgálta a tengeri ökoszisztémákra.
A University of Miami Rosenstiel School of Marine and Atmospheric Science kutatói, valamint az Australian Institute of Marine Science és a Max Planck Institute for Marine Microbiology munkatársai kihasználták a víz alatti vulkanikus tevékenység kínálta lehetőséget a nagy mennyiségű szén-dioxid és a savasodás hatásainak megfigyelésére.
Három olyan kihűlt helyet figyeltek Pápua Új-Guinea környékén, ahol természetes, vulkáni eredetű szén-dioxid szivárog ki a földkéreg repedésein keresztül. Korallzátonyokat, tengeri füveket és üledékeket tanulmányoztak, melyek az itteni alacsony pH-hoz alkalmazkodtak. Az egyre csökkenő pH-n vizsgálták a csökkenést a korall diverzitásban, regenerálódásban és a zátonyépítők abundanciájában, és az eltolódásokat a taxonok közti kompetitív kölcsönhatásokban.
„Ezek a „pezsgő zátonyok” természetes analógjai annak, hogyan nézhetnek majd ki a korallzátonyok száz éven belül, ha az óceán savasodási viszonyok tovább romlanak,” mondta Chris Langdon, a UM Rosenstiel School of Marine and Atmospheric Science professzora. Segítségükkel szimulálhatók az emberi szén-dioxid kibocsátások hatásai egy korallzátonyra. „Lehetővé teszik, hogy lássuk a fajok komplex kölcsönhatásainak végeredményét savas óceáni körülmények közt.”
A kutatók az indopacifikus korallzátonyokon olyan hatásokat figyelhettek meg, melyeket olyan szén-dioxid mennyiség és pH okoz, ami egy éghajlat-változási forgatókönyv szerint a század végén várható. Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) 4th Assessment Report becslése szerint a 21. század végére az óceánok vízének pH-ja 8,1-ről 7,8-ra csökken, ahogy a légköri szén-dioxid koncentráció 390 ppm-ről 750-re nő. A vizsgálat azt mutatta, hogy ezzel a pH-csökkenéssel néhány szervezet előnyhöz jut, de sokkal több veszít. A magas szén-dioxid koncentráció a tengeri füveknek is kedvezett, melyek nagyobb borítottságot értek el, mint normál körülmények közt.
A korallok diverzitása jelentősen csökkent, viszont korallzátonyok szerkezete, 8,1 - 7,8 pH közt állandó maradt, mivel a masszív Porites korallok váltak dominánssá a többi szerkezetalkotó korall fölött, az alacsony fokú meszesedés ellenére. Ezek a korallok úgy tűnik, képesek tolerálni a magas szén-dioxid szintet. A zátonyfejlődés azonban 7,7 pH alatt már megállt. A korallzátonyok diverzitásának csökkenése az általa nyújtott élőhelyek számának csökkenését is jelenti.
A vizsgált zátonyok mellett egészséges zátonyok vannak, melyek ellátják lárvákkal a sérült zátonyokat, amelyek így újra benépesülhetnek, tovább fejlődhetnek. Viszont, ha a pH annyira alacsony volt a területen, ahogy az 2100-ban várható, akkor már nem voltak egészséges zátonyok a sérültek újra népesítésére.
Tehát az ebből az egyedülálló terepi elrendezésből nyerhető empirikus adatok megerősítik a modellek jóslatait, miszerint az óceánok savasodása (már önmagában is, de a hőmérséklet-emelkedés okozta stresszel együtt még inkább valószínű) még ebben az évszázadban komoly csökkenéshez vezet az indopacifikus korallzátonyok diverzitásában, szerkezeti komplexitásában és rezilienciájában.
A kutatás a Nature Climate Change folyóiratban jelent meg.
A University of Miami Rosenstiel School of Marine and Atmospheric Science kutatói, valamint az Australian Institute of Marine Science és a Max Planck Institute for Marine Microbiology munkatársai kihasználták a víz alatti vulkanikus tevékenység kínálta lehetőséget a nagy mennyiségű szén-dioxid és a savasodás hatásainak megfigyelésére.
Három olyan kihűlt helyet figyeltek Pápua Új-Guinea környékén, ahol természetes, vulkáni eredetű szén-dioxid szivárog ki a földkéreg repedésein keresztül. Korallzátonyokat, tengeri füveket és üledékeket tanulmányoztak, melyek az itteni alacsony pH-hoz alkalmazkodtak. Az egyre csökkenő pH-n vizsgálták a csökkenést a korall diverzitásban, regenerálódásban és a zátonyépítők abundanciájában, és az eltolódásokat a taxonok közti kompetitív kölcsönhatásokban.
„Ezek a „pezsgő zátonyok” természetes analógjai annak, hogyan nézhetnek majd ki a korallzátonyok száz éven belül, ha az óceán savasodási viszonyok tovább romlanak,” mondta Chris Langdon, a UM Rosenstiel School of Marine and Atmospheric Science professzora. Segítségükkel szimulálhatók az emberi szén-dioxid kibocsátások hatásai egy korallzátonyra. „Lehetővé teszik, hogy lássuk a fajok komplex kölcsönhatásainak végeredményét savas óceáni körülmények közt.”
A kutatók az indopacifikus korallzátonyokon olyan hatásokat figyelhettek meg, melyeket olyan szén-dioxid mennyiség és pH okoz, ami egy éghajlat-változási forgatókönyv szerint a század végén várható. Az Intergovernmental Panel on Climate Change (IPCC) 4th Assessment Report becslése szerint a 21. század végére az óceánok vízének pH-ja 8,1-ről 7,8-ra csökken, ahogy a légköri szén-dioxid koncentráció 390 ppm-ről 750-re nő. A vizsgálat azt mutatta, hogy ezzel a pH-csökkenéssel néhány szervezet előnyhöz jut, de sokkal több veszít. A magas szén-dioxid koncentráció a tengeri füveknek is kedvezett, melyek nagyobb borítottságot értek el, mint normál körülmények közt.
A korallok diverzitása jelentősen csökkent, viszont korallzátonyok szerkezete, 8,1 - 7,8 pH közt állandó maradt, mivel a masszív Porites korallok váltak dominánssá a többi szerkezetalkotó korall fölött, az alacsony fokú meszesedés ellenére. Ezek a korallok úgy tűnik, képesek tolerálni a magas szén-dioxid szintet. A zátonyfejlődés azonban 7,7 pH alatt már megállt. A korallzátonyok diverzitásának csökkenése az általa nyújtott élőhelyek számának csökkenését is jelenti.
A vizsgált zátonyok mellett egészséges zátonyok vannak, melyek ellátják lárvákkal a sérült zátonyokat, amelyek így újra benépesülhetnek, tovább fejlődhetnek. Viszont, ha a pH annyira alacsony volt a területen, ahogy az 2100-ban várható, akkor már nem voltak egészséges zátonyok a sérültek újra népesítésére.
Tehát az ebből az egyedülálló terepi elrendezésből nyerhető empirikus adatok megerősítik a modellek jóslatait, miszerint az óceánok savasodása (már önmagában is, de a hőmérséklet-emelkedés okozta stresszel együtt még inkább valószínű) még ebben az évszázadban komoly csökkenéshez vezet az indopacifikus korallzátonyok diverzitásában, szerkezeti komplexitásában és rezilienciájában.
A kutatás a Nature Climate Change folyóiratban jelent meg.
Forrás: mRNS.hu - Duleba Mónika